
RÓLAM
Egyszer azt kérdezte tőlem a kislányom, hogy: "Apa, miért hívnak Roszberger Bandinak, amikor Rosta András a neved?"
A Roszbergerek között több fotográfus is volt. Nagyapám, aki még Roszbergerként látta meg a napvilágot 1932-ben, már nem csak fotózott, de a videózás iránt is élénken érdeklődött. 1936-ban változott meg a családnevünk Rostára.
A nagyapó varázslatos meséi a családunkról annyira magukkal ragadtak, hogy amikor én is fotográfus lettem, egészen biztos voltam benne, hogy nem lehet más a művésznevem, mint: Roszberger.
Nem csak a meghallgatott történetek, de a rengeteg csodálatos könyv is meghatározta a gyermekkoromat. Amikor csak tehettem olvastam. Nyáron a cseresznyefán ücsörögve érett gyümölcsök között, télen a cserépkályha pattogó tüze mellett.
Nehéz lenne megmondanom, hogy az első fotóm vagy az első versem született meg előbb. Szinte egyszerre jelent meg a fotográfia és az írás az életemben. A kedvenc könyveimmel, egy öreg Zenit fényképezőgéppel és az írásaimmal éltem túl a családi drámákban bővelkedő tinédzser koromat.
A fotózás és az írás párosa tovább kisért a húszas, harmincas éveimbe és jelen vannak mind a mai napig. Egy érdekes kapcsolat van e két műfaj között. Néha úgy érzem, mintha élne bennem két jó barát, akik önállóan is megállják a helyüket, de ha találkoznak, olyankor meghökkentő dolgok születnek.
Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy ez a két cimbora szüntelenül keresi egymás társaságát. Általában először a sztori van meg a fejemben és azt akarom fotóra vinni. Persze olyanra is került már sor, amikor elkészítettem egy tetszetős fotót, de mégsem publikáltam mert volt bennem egy olyan érzés, hogy sokkal többet tudna nyújtani a nézőnek, ha megtalálná az írását. Több évvel később találkozott egy versemmel és azonnal harmóniába kerültek egymással.
Valahogy így bandukoltam a pályám egyik mérföldkövétől a másikig. Eleinte csak időszakosan jelentek meg fotóim és írásaim például a Bogárd és vidéke nyomtatott hetilapban, a Szombat online felületén, a Nagylátószög Magazin oldalán stb.
Majd jött a felkérés a Záridő fotós magazin szerkesztésére és egycsapásra olyan világmárkáknak kezdtem írni szakmai és marketing anyagokat, mint a Canon, Sigma, Olympus, Samsung, Panasonic stb. Pár évvel később már a Fujifilm Magyarország közösségi oldalainak szerkesztése szélesítette a portfoliómat..
A fotográfia terén is jól megfigyelhető egy érési folyamat. Kezdetben kifejezetten a cikkeimhez, verseimhez készítettem képeket. Majd miután az évtizedek alatt magamra csipegetett ismereteket és tapasztalatokat rendszerbe tudtam foglalni egy fotográfus képzés mentén, megjelentek a kifejezetten fotós megbízások.
Néhány a megbízóim sorából a teljesség igénye nélkül:
-
A No.1 Barber Saloon-ok varázslatos világát fotózom több, mint fél évtizede.
-
A CBR Collection saját tervezésű ruhakölteményeit örökítem meg időről-időre.
-
A divatnál maradva, fotózhattam a hazai farmerdivat ikonjának számító Trapper Farmer számára.
-
Medvegy Klára ruhatervező nagy nevű márkákat felvonultató vintage ruhagyűjteményét fotózhatom.
-
Elkészíthettem Krajcsó Bence citeraművész USA turnéjához az előadásokat népszerűsítő anyagokat.
-
Együtt dolgozhatok olyan inspiráló személyekkel, mint például Egyházi Viola képzőművész, akinek egy egészen különleges művész projektet segíthettem megvalósítani a fotóimmal.
Az évek során apránként kialakult egy fajta egyedi, Bandis stílusom. Ennek a jól megkülönböztethető vizuális hangnak köszönhetem, hogy két szakmai álmom is megvalósulhatott:
-
Az egyik, hogy tagja lettem egy olyan társaságnak, amit kiemelkedő magyar fotóművészek alkotnak, a Magyar Fotóművészek Világszövetségének.
-
A másik nagy álmom a kedvenc fényképészeti márkámhoz, az OM System-hez kötődik. Meghívást kaptam az OM System Ambassador-ok körébe.
Én egy örök álmodozó vagyok, de nem az a fajta, aki megragad az álmok dimenziójában. Egy olyan alkotóműhelyt álmodtam meg, aminek az írás és a fotózás mellett van egy harmadik pillére is, a fotográfia művészi oktatása a fotós érzelmi látószögén keresztül.
Közel egy évtizedet gyógypedagógiai segítő munkatársként dolgoztam a közoktatásban, jelenleg tanítónak készülök a Milton Friedman Egyetem hallgatójaként. Ezek remek alapot adnak ahhoz, hogy a fotós tanítványaimhoz kellően kapcsolódni tudjak és magas empátiával segítsem őket a tanulás néhol rögös ösvényén.
Rendszeresen tartok előadásokat és workshop-okat:
-
Az elmúlt években visszatérő előadója voltam a Pannon Egyetemnek a Fényképészet alapjai kurzus során.
-
Workshop sorozatot indítottam a Záridő magazin olvasóinak.
-
A Pannon Fényképészkör ugyancsak állandó felkérésekkel tisztel meg a tagok számára és a Fotósviadal Hétvégék programjaiban.
-
OM System Ambassador-ként az OM System hazai eseményein is jelen vagyok egy egy előadással.