A PEN visszatért!
Updated: Sep 27
Időnként felteszik nekem azt a kérdést, hogy az elmúlt évek Olympus és OM System fényképezőgépek sorában, melyik volt az igazán, a valóban BEST a számomra, amit nem márkanagykövetként nevezek meg, hanem tényleg bármikor megvenném akár újra. Nem kell sokat gondolkodnom a válaszon, ez a fényképezőgép az Olympus Pen E-P7.
Az utóbbi években ez az egyetlen váz jelentette a Pen termékvonalat, aztán szépen lassan eltűnt. Árban az OM-D E-M10 IV ligájába tartozott, ezért akinek nem jelentett túl nagy kompromisszumot az, hogy az E-P7 nem rendelkezett keresővel és az LCD-n kellett komponálni, kicsit mobiltelefonosan, annak mindenképpen ezt ajánlottam. Lényegesen sokoldalúbb fényképezőgépnek tartottam az E-M10 IV-hez képest.
Anno egy Olympus OM-D E-M1 III mellé vettem második gépnek, amolyan mindennapi futkosósnak. Aztán annyira megszerettem, hogy számos művészi munkámat is ezzel a kis Pen-nel követtem el és a profi E-M1 III vázam szorult a második helyre.
Igazi drámaként éltem meg, amikor el kellett adnom az E-P7-et. Szemműtéten estem át és onnantól alaposan megváltozott a látásom. Távolra lényegében tökéletesen látok, de közelre olvasószemüvegre lett szükségem. Nagyon kényelmetlen volt így használni az LCD-t, hiszen azon nincs dioptria korrekció. Végül eladtam és azóta is hiányzik.
Ismeritek azt a mesét, amiben a legkisebb, legvéznább, leggyengébb legény elindul szerencsét próbálni és a történet végén egy izmos, erős, szívtipró szuperhősként tér vissza? Valami ilyesmi történt az Olympus Pen E-P7-tel is.
OM System PEN néven tért vissza és bár sokan a Pen-F-et látják benne, én egyértelműen az E-P7 vonásait vélem felfedezni. Az tény, hogy a Pen-F volt eddig az egyetlen Pen, ami keresőt kapott és az OM System PEN szintén rendelkezik keresővel, de szerintem kb. ennyi a párhuzam. A Pen-F burkolata fém, az OM System PEN egy többrétegű, üvegszálas technológiával kombinált polikarbonát. A váz elején a kreatív kapcsoló sem egészen olyan, mint a Pen-F-en, konkrétan az E-P7 kapcsolóját örökölte meg.
A kifejezetten csinos külső, rendkívül okos belsővel társul. - Ez ám a semmitmondó gondolat! Okos, okos... Manapság már mi nem okos? - Egy fényképezőgép vásárlásnál általában több kiszemelt is szerepel a listán és ha csak nincs valami igazán elrugaszkodott irracionális versenyző, ami iránt egy legyűrhetetlen szerelmet érez a user, akkor az ár-érték bajnok szokott megvásárlásra kerülni. Szerintem az OM System PEN minden komolyabb erőlködés nélkül eladja magát. Hogy miért vagyok ennyire biztos a dolgomban? Mert valóban olyan okosságokat találunk benne, amik kiemelik a versenytársak közül.
Amint megjelent az OM System PEN, alaposan felbolydult az internet népe. A márka rajongói mindjárt Pen-F utódot kiáltottak. Az OM System igazán észrevehetné már, hogy a piac ki van éhezve egy OM System Pen-F-re és megcsinálhatná. Az OM-3 megjelenése után is ez a jelenség ütötte fel a fejét. Az OM-3 valóban egy vérbeli retro váz, fém burkolattal, a Pen-F kreatív tárcsájával, de sajnos nem Pen. Most itt egy igazi Pen, de még ez sem Pen-F utód. Elnézést kérek mindenkitől, akit ezzel a kijelentésemmel lelomboztam, de ha lesz egyszer egy új Pen-F, annak a látványa alapján, egészen biztosan elárulja majd nekünk egy erős belső érzés, hogy ez már nem csak majdnem olyan, ez már valóban az új Pen-F. Persze az is megeshet, hogy rá sem ismerünk és csak az OM System PEN-F felirat segít beazonosítani. Türelem barátaim, türelem!
Ha akadt olyan influenszer vagy újságíró, aki nem az új Pen-F-et látta az újdonságban, az például Fujifilm X-E5 kihívóként hivatkozott rá, sőt olyat is olvastam, ahol egyenesen Fujifilm X100VI gyilkosként emlegették. Teljesen megértem a zavart az erőben, hiszen nem könnyű elhelyezni ezt az új m4/3-os vázat a konkurensek között. Valóban a Fujifilm X-E5 és az X100VI távmérős gépeket idéző megjelenéséhez áll legközelebb. Csak az nem stimmel, hogy ezek 40Mp-es fényképezőgépek APS-C szenzorral és kb. 300-400 ezer Forinttal többet kérnek el értük, miközben az X-E5 a PEN-nel ellentétben nem rendelkezik IPX1 besorolású szigeteléssel, az X100VI pedig egy csúcskompakt, amin nem cserélhető az objektív. A Fujifilm-mel való összehasonlítás nem értelmetlen csak én inkább az X-T30III vonalon vizsgálódnék, mert árban az van a PEN kategóriájában.
Szerintem az összehasonlításra az egyetlen nyomós okot az OM System PEN elülső részén található kreatív kapcsoló szolgáltatja. Miután aktiváljuk, egy fantasztikus világba csöppenünk. Minden színcsatorna szaturációját külön betudjuk állítani, ami azért szenzációs, mert a fehéregyensúly hangolásával, a kontraszt és a csúcsfény/árnyék átvariálásával egyedi recepteket hozhatunk létre. Innen már csak egy ugrás a Fujifilm Filmszimuláció. Ilyen tekintetben mondom én, hogy az X-T30III egy reális kihívója lehet, hiszen a gyári Filmszimulációkat ott is szinte végtelen variációba át lehet dolgozni. A kis PEN azonban ennél is tovább megy, mert az ingyenesen letölthető OI.Share alkalmazásban létrehozhatunk egy személyes profilt, ahova fel lehet tölteni a képeinket, amik eltárolják az egyedi receptjeinket és lehetőséget biztosít, hogy kvázi más felhasználókkal csereberélhessük ezeket, amik az alkalmazáson keresztül feltölthetők a PEN-be is. Zseniális!
Ez a kreatív kapcsoló már a Pen E-P7 esetén is megtalálható volt. Emlékszem, hogy egyszerűen leszoktatott a RAW-ban fotózásról. Mindent betudtam állítani előre a gépben és szinte felejtős volt az utómunka.
A Fujifilm X-T30III fémből van, de nem szigetelt, mint az OM System PEN és bár a Fujifilm X-Trans IV szenzora 26Mp-es és APS-C méretű, ami egy picit nagyobb a PEN 20Mp-es m4/3-os érzékelőjénél, de nem stabilizált, a PEN-nek viszont igen. Egy 5 tengelyes, 5.5Fé előnyt biztosító stabilizátor került a vázba, így a legtöbb helyzetben, amikor már állványra lenne szükség, el is felejthetjük a tripod cipelését.
Talán a szenzor méret lehet egy olyan pont, amikor azt mondja a vásárló, hogy az APS-C éppen annyival nagyobb, hogy adott esetben azonos rekesszel gusztább háttérmosás érhető el és zaj tekintetében is egy picit jobban bírja, a 26Mp pedig kényelmesebben vagdosható, és amúgy meg fütyül az OM System innovációira, ezért megveszi a Fujit. Nem tudom azt mondani, hogy rossz döntést hozott. Ezért is érzem túlzásnak az ilyen kijelentéseket, hogy az OM System PEN bármilyen „killer” lenne. Nyilván mindenki összehasonlít mindent mindennel, mert nem mindegy, hogy mit kapunk a pénzünkért. Akik követték az írásaimat a Záridő oldalán, azok már tudják, hogy a Fujifilm a másik szívem csücske az OM System mellett és használom mindkettőt aktívan, így van bőven tapasztalatom mindkét rendszerrel.
Továbbra is tartom, hogy a saját mezőnyében, tudásban jelenleg nincsen igazi versenytársa a PEN-nek. Az tény, hogy 20Mp-es, de a szenzor elmozgatásával képes akár 80Mp-es nagyfelbontású képek készítésére is. Ha bekapcsoljuk a High Res Shot funkciót és megadjuk neki, hogy kézből vagy állványról óhajtjuk életünk felvételét elkészíteni, akkor az előbbi módon 50Mp-es, míg utóbbival 80Mp-es képeket kaphatunk. Elsősorban statikus témáknál javasolt a használata, ugyanis a szenzor körbe táncoltatása közben több képet készít, amiket összefűz egyetlen nagyfelbontású fotóvá.
Egy másik OM System-es finomság a LiveND. Ennek akkor van szerepe, ha pl. egy vízesést szeretnénk elmosni a képen, de nincs nálunk valódi ND szűrő. A LiveND nem a bejutó fényt csökkenti, hanem hosszabb záridőt alkalmaz, amit a stabilizátor még könnyen kezel és közben több képet készít a váz, amik mentén kvázi elmossa a mozgó témát.
A Starry Sky AF-et azok fogják igazán értékelni, akik kedvenc témája a csillagos égbolt. Asztrofotózásnál ezzel gyerekjáték az éjszaka apró, világító mécseseire fókuszálni. Vagy ott van a Pro Capture felvételi mód, amikor a kioldógomb teljes lenyomásának pillanatától visszamenőleg legfeljebb 12 képkockát rögzít a váz, maximum 30 kép/mp sebességgel, hogy ne maradjunk le egyetlen fontos pillanatról sem. Ha a saját esküvőmből indulok ki, hogy milyen mókás helyzetek adódhatnak, akkor a pár bevonulásakor életmentő lehet ez a Pro Capture.
Sanszosan egy kisebb regényt tudnék írni az egyes funkciók használatáról. Szerencsére ezt más már megírta helyettem és frappánsan a Kezelési útmutató címet adta neki. Inkább arról írnék, hogy milyen ezt a kis ékszerdobozt használni. Számomra az a néhány nap, amit együtt töltöttem vele, rendkívül szórakoztató volt és egyben kikapcsolódást jelentett. Az egyik kedvenc objektívem az M.Zuiko Digital 8mm f1.8 halszem, ami sokkal több, mint egy halszem. Lényegében 4 objektívet sűrít egyetlen tubusba. A Pen-F-em még nem tudja a halszem torzítást kiegyenesíteni, viszont az új PEN már igen. Így, a halszemen kívül, attól függően, hogy 1-3-ig milyen értéket állítunk be a menüben, ekv. 11mm, ekv. 14mm és ekv. 16mm látószögekre tudjuk kihúzni vázon belül, így kapva egy f1.8-as fényerejű ultra nagylátószögű objektívet. Portrékhoz is nagyon szeretem használni, mert 16:9 arányra állítva a képkivágást, kicsit mozi hangulata lesz a fotóknak. Természetesen nem hozza az anamorfikus objektívekre jellemző képi világot, de ad egy kis fűszert a kompozícióhoz.
Ricsi a No1. Barber Saloon egyik haj-, és szakállszobrásza, aki vállalta, hogy a modellem lesz az OM System PEN tesztjéhez. Innen is köszönöm neki!
A kreatív kapcsolón a Color 1-re állítottam a színprofilt és azon belül úgy adtam meg a színcsatornák szaturációit, hogy a piros és a zöld legyen kiemelve, minden mást alaposan visszahúztam. A kontrasztot pöcköltem fel egy értéket és az árnyékokat -5-re, míg a csúcsfényeket +5-re állítottam. Szeretem az ilyen markáns beállításokat. A 8mm mellett az M.Zuiko Digital 75mm f1.8 volt még a társam. Bekapcsoltam a szemkövető fókuszt és alig akartam hinni a szememnek. Nem azt mondom, hogy egy OM-1 II, de majdnem. Az algoritmus a PEN esetén is remekül teszi a dolgát, az AF keret akkor is tapad a szemre, ha a modell profilba fordítja a fejét és a szemét csak oldalról látja a kamera. A fej mozgását villámgyorsan követi az AF és nem könnyű rábírni arra, hogy elveszítse a modell szemét.
Exponálásnál, nagyon halkan és finoman csillapítva kattan a zár és ez a kellemes érzés megjelenik a váz minden részletében. A tervezők nagyon ügyeltek arra, hogy valódi élmény legyen a használata. A gombok nyomáspontja és a tárcsák ellenállása olyan, akár egy pro vázban. Anno az E-P7 és az E-M1 III gépeim között határozottan érezni lehetett, hogy melyik milyen árkategóriát képvisel. Ha nem tudnám, hogy az OM System PEN jelenleg objektív nélkül 374.990Ft-ért, míg az alapzoommal objektíves kit-ben 414.990Ft-ért (most bevezetőáron 399.990Ft) vásárolható meg, akkor a közép-felső kategóriába tenném. Azért érdekes ez a helyzet, mert az OM System PEN az ára alapján a belépő szinten landol, viszont a szolgáltatásai és az összeszerelési minősége, a por- és cseppálló szigetelése a jóval magasabb tudású és drágább fényképezőgépek közé helyezik.
A második napomon elvittem a Szent István Bazilikába. Ott gyönyörűek a fények, a színek, vannak hatalmas terek. A kreatív kapcsolót a Color 1 színprofilon hagytam és az adott téma színeihez igazítottam a színcsatornákat. Ha a vörösöket volt érdemes kiemelni, akkor azokat a tónusokat erősítettem, ha például a kékeket és sárgákat, akkor azokra pakoltam rá. A bazilika belső tereinél nagyon oda kellett figyelni az árnyékok és csúcsfények értékeire, amikkel szépen kitolható volt a dinamika. Még önmagamat is megleptem, hogy közel két órát töltöttem a bazilikában. Ha úgy számolom, hogy előzetes beállítások nélkül végig kattogtatom és majd utólag megoldom Photoshop-ban, az is lenne ennyi idő, na de sokkal szórakoztatóbb volt a helyszínen állítgatni, kísérletezni, mint egyedül, ágyban párnák közt, egy laptopon vacakolni.
Kivételesen a monochrom világba bele sem szagoltam, pedig ott is sok szuper dolgot elő lehet csalogatni a kreatív kapcsolóval. Például előhívható egy színkör ebben az esetben is, csak ekkor nem a színek szaturációját lehet állítani, hanem kvázi színszűrőket lehet alkalmazni. Aki otthon van a fekete fehér fotográfiában és valamikor használt fekete fehér filmet, az tudja a szabályt, ami szerint a színszűrő a saját színét világosítja, a komplementert sötétíti. Például a kék égboltot világosítja a kék szűrő, de a sárga sötétíti. Ezen kívül szemcsézettséget is tehetünk a képre, aminek mértékét három fokozatban határozhatjuk meg.
Személy szerint én nagyon örülök az OM System PEN megjelenésének. Egyrészt beváltott több olyan vágyamat, amikről anno a Pen E-P7 kapcsán álmodoztam, mint például a kereső, a szigetelt váz vagy a szemre tapadós AF. Másrészt végre történt valami, amire már régóta nem láthattunk példát: Született egy olyan váz a „belépő kategóriában”, ami nem csupán ár-érték bajnok, de egyenesen azt érzi a használója, hogy nem kellett kompromisszumokat kötnie a barátságosabb ár ellenére. Ja, és nem mellesleg még eszméletlenül jól is néz ki.
Szöveg: Rosta Bandi
Comments